Hauszmann Alajos születésnapjára
147 esztendővel ezelőtt, 1847. június 9-én született Hauszmann Alajos, az iskolateremtő építész. A jeles alkalom tiszteletére gyermek- és ifjúkorát idézzük naplójának néhány részletével.
„Mint jómódú budai polgárcsaládnak gyermeke 1847. év június hó 9. születtem. Atyám Hauszmann Ferenc, anyám. szül. Maár Anna Budán a Vízivárosban laktak, és hol atyámnak fűszerkereskedése, háza és szöllője volt.
Kilátás a Halászbástyáról a Vízivárosra a Margitsziget felé nézve, 1876 körül
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
Négyen voltunk testvérek, Hermina, Alajos, Ferenc Kornélia. Az elemi iskolákat Budán a várbeli piaristák iskolájában végeztem, de a 4. osztályra és 1. gimnáziumra Tatára küldöttek a magyar nyelv megtanulása végett. [ …] 1858-ban kerültem ismét Budára haza, és ott folytattam iskolai tanulmányaimat a reáliskolában, melynek második osztályába vettek föl. […] A vegytan tanulmányozására volt különös hajlam bennem, és otthon a szülői házban is rendeztem be kémialaboratóriumot […] Ezek a kísérletek, valamint az első budai fotográfussal, egy Mayerhofer nevezetű úrral való ismeretségem a fotografálás megtanulására ösztönöztek. Atyám kérésemnek engedve egy apparátust vásárolt, de mivel akkor még nem lehetett a hozzá való szereket készen kapni, azokat magamnak kellett előállítani. […] Sok idő, pénz és fáradtságba került még az első jó (az akkori fogalmak szerint) képet tudtam produkálni. Atyám egyedüli fotográfiája, melynek üveglemeze még ma is megvan, ebből az időből a származik. 1861. augusztus hóban tettem atyámmal az első nagy utazást Triesztbe és Velencébe. Ennek az utazásnak benyomása azonban elmosódott, még nem voltam elég érett a látottakat kellően méltányolni, és csak a tenger óriási víztükre ejtett bámulatba.
Olaszország, Trieszt 1900 körül
Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Diagyűjtemény
[…]A budai reáliskolában ismerkedtem meg Schwarzel Sándorral (jelenleg a Lipthay Sándor műegyetemi tanár kollégám), aki velem egy osztályba járt, igaz barátok lettünk (és ez a barátság még ma is tart), mindig együtt voltunk és együtt készültünk a vizsgákra is. Volt a Városmajor utcában házunk és kertünk, ott tanultunk együtt, és nem egy éjszakát választottunk könyveink mellett.
Városmajor 1880 körül
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.190
A reáliskolai tanulmányok közepette elég időnk mulatságra és mindenféle sport űzésére is űzésére. Így néhány pajtással […] megalakítottuk az első budai csónakegyesületet. Persze csak egy primitív szerkezetű halászcsónakunk volt húsz forint értékben, de ezen is tanultunk evezni. A mulatság azonban csak rövid ideig tartott - csónakunk egy gőzös által előidézett hullámokban felfordult, és csak nagy nehezen tudtunk a partra kiúszni. Bajunk nem lett, de elveszett a csónak és szüleink is megtiltották e veszedelmes sportot. Jött helyette más! Kezdtük a színészetet.
Királyi Palota (ma Budavári Palota) és a Lánchíd utca házai a Dunáról nézve, 1865 körül
Fortepan / Simon Gyula
Budán létezett ekkor egy német társadalmi egyesület” Muri” elnevezés alatt, amely színielőadásokat rendezett. Ennek a német egyesületnek akartunk konkurenciát csinálni és megalakítottuk a „Gondűző” társaságot. Akkor keletkezett Budán az első magyar színház is a budai hídfő mellett létezett „Granarium” átalakításából, melynek homlokzatára fel volt írva „Hazafiság a nemzetiségnek”.
Krisztina tér, Havas Boldogasszony-templom és környéke. Elöl a Budai Színkör épülete, háttérben a Karátsonyi palota és a Déli Vasút indóháza 1865 körül
Fortepan / Saly Noémi
A hazafias érzelem bennünk budai ifjakban is felébredt, és a magyar múzsa ápolását tűztük ki célul. Vagy húszan hosszan összeálltunk, és a II. kerület Kacsa utcában béreltünk ki egy földszintes házat, amelyben berendeztük színpadunkat. Az első előadás Berczik Árpád Ádám és Évája volt, melyben Ádámot játszottam. Két esztendeig állt fenn a társulat, de miután házbért nem tudtunk fizetni, feloszlott.
A fotografálás mellett nehány barátommal pirotechnikával is foglalkoztunk. Pompás rakétákat sikerült gyártani, melyeket éjfél idején a II. kerületi Mária oszlopán eresztettünk fel, a környező háztulajdonosok nem csekély ijedelmére. Nagyszabású tűzijátékokat rendeztünk szüret idején, amelyek olyan jól sikerültek, hogy a jelenlevők azokat látványosságát mondották.”
(Hauszmann Alajos naplójának kiegészített kiadása 2022-ben jelent meg Budapesten, az MMA Kiadó gondozásában)